A mulatós zene (vissza)fejlődése
Az 1990-es évektől napjainkig folyamatos változáson megy keresztül a vajdasági lakodalmas zene. A muskáli zenekarok megjelenésének köszönhetően a hagyományos lakodalmas zenekarok kénytelenek voltak némiképpen változtatni a felállásukon, ugyanis a közönségnek, vagyis a vendégeknek ilyen jellegű elvárásai voltak. Sajnos a háború hatására kiürült a lakosság pénztárcája, és ebből kifolyólag nem is tudott a piac eltartani annyi zenekart a két különböző irányzatban.
Így történt meg az, hogy még vegyesebb összetételű zenekarok alakultak ki, a kontrát felváltotta teremben az elektromos gitár, a nagybőgőt a basszusgitár, zenekartól függően szerepett kapott a dob vagy az elektromos dob a helyszűke miatt. Másik esetben, hogy csökkentsék a zenekar létszámát, és a fenntarthatóság érdekében egyre többen kezdték alkalmazni az egyre inkább fejlettebb kísérőautomatikás szintetizátorokat, automatikával avagy anélkül. Egy dolgot viszont szem előtt tartottak, mégpedig azt, hogy a hangzásvilág minél inkább hagyományos legyen, akár a tradícionális lakodalmas zenekarokéhoz, akár a muskátli zenekarokéhoz hasonlítson. A magyar nóta esetében törekedtek a lakodalmas zenei hangzásra, a tánczene esetében pedig inkább a muskátli zene hangzásához. Az újonnan megjelent mulatós műfaj dalait is kevésbé modern stílusban adták elő.
A kényszerű változások hatására csak a legképzettebb zenekarok maradhattak talpon, és ez a megszólaltatott zene minőségének javulását eredményezte. A zenészek igyekeztek mindent bevetni, hogy elnyerjék a vendégsereg tetszését, így komoly hangsúlyt fektettek a magyar nóták harmonizálására is, és belecsempésztek a játékukba a Szól a nóta zenei kiadványban fellelhető tipikusan magyar nótára jellemző harmóniákat, akár teljes harmónia meneteket, haladványokat.
Ezzel szemben Magyarországon érdekesnek nevezhető változások mentek végbe ez idő alatt. Megjelent egy mulatós zenének nevezett műfaj, amelyet talán találóbban kifejez a mulatós techno zene. A műfaj számos képviselője igen népszerű lett. Egyes források szerint modernizálódott a mulatós zene. Ez elvitathatatlan, de a zenei minőség, az igényes harmóniai kidolgozás már más lapra tartozik. A mulatós zene magyarországi képviselőinek többsége már rég nem zenekarral játszik, többnyire elég egy szintetizátor is számukra.
Bugyi Zoltán elmondása szerint a többségük már nem is emlékeztet arra a stílusra, amiben az egykori 3+2 játszott, és hozzáteszi: „Azonban az, amit mostanában láthatunk a magyar mulatószene-piacon, egyáltalán nem az, amit mi készítünk, nem is hasonlít rá. Azok a zenészek, akikkel közösen fellépünk, hál’ Istennek különbséget tesznek köztünk és az a zene között. A magyar zenészek, a zenekritika, a közönség vagy bárki, aki megnézte, eljött koncertünkre, egészen másképp vélekedik rólunk, zenénkről, mint azokról, akik most Magyarországon képviselik a mulatós stílust.”[1]
Egy Liszt Ferenc-díjas zongoraművész pedig eképpen vélekedik: „A mulatósnak már alig van köze a magyar nótához. Üzleti termék iparszerűen előállítva, akár a világzene. Nem a múlt gyökeréből nő, hanem élősködik rajta, így pusztítva azt.”[2]
[1] Szeli Balázs: A magyar mindenhol magyar; Tarka világ, XVIII. évfolyam 34. (876.) szám, 2011. аugusztus 18., Újvidék, Szerbia. Elérhető: http://www.magyarszo.com/hu/2011_08_25/tarkavilag/43135/
[2] Elérhető: http://zsuritag.blog.hu/2012/04/05/ordogtol_valo_mufajok_az_operett_es_a_magyar_nota?full_commentlist=1#comments
