A csárdás tánc

Ahogy a népdal és a népies műdal vagyis a magyar nóta egymáshoz közeli műfaj, így az ezekre a dallamokra táncolt motívumok között is jellemző az átfedés.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint: „A csárdás új táncstílusunk rögtönzött, individuális páros tánca, nemzeti táncstílusunk megtestesítője. (…) Általában két részből, a düvővel kísért (120-180 ütés/perc) lassúból és az  esztam kíséretű (160-240 ütés/perc) frissből áll. (…)

A lassú csárdás egyik általánosan elterjedt, domináló motívuma a kétlépéses csárdás. (…) Az egyszerűsödött, szimmetrikus kétlépéses csárdás újabb keletű. Elterjedése a századfordulóra (XX.) tehető, s jelentős szerepet játszott ebben a táncélet polgárosodása, a tánciskolák hatása. (…)

A körcsárdás a csárdás alkalmi, néhol újabb keletű változata. Két vagy több pár szoros körben, derék mögötti kézfogással járja, ezért a páros csárdásnál szabályozottabb szerkezetű. (…) Lassú és friss részből áll, csárdászenére táncolják. Az egész magyar nyelvterületen ismert. (…)”[1]

Vajdaság területén a magyar lakodalmakban mai napig a magyar nótára és népdalra ha az lassú csárdás, akkor kétlépéses csárdást járnak körcsárdás felállásban. Ebben a régióban a tánciskolákban a társastánc tanfolyamokon a standard, latin és divat táncok mellett oktatnak néhány néptáncot is, mint pl. kolo, polka, csárdás. Történik mindez azért, mert a báloknak és a lakodalmaknak fontos elemei ezek az utóbbi táncok. Főként dominál a csárdás, mert ez a magyarság nemzeti táncstílusának a megtestesítője.

A mai Magyarország területén viszont az a jellemző, hogy a társastánc tanfolyamokon ha szerepet is kap néhány nemzet néptánca, akkor azok között nem szerepel a magyar, mivel azt a néptánc tanfolyamon oktatják. Így sajnálatos módon megosztódik a társadalom, mert a társastánc tanfolyamot végzőknek nem sok fogalmuk van ahhoz, hogy miként is kellene csárdást járni pl. egy lakodalomban. A néptáncosok meg elég nehezen tudják elviselni azt a táncnak csak nagy jóindulattal nevezhető mozgásformát, amit a csárdás helyett „táncol” a nagy többség, pedig a kettőt jobbra, kettőt balra alaplépés talán az egyik legkönyebben elsajátítható lépés kombináció.

[1] Ortutay Gyula, Andrásfalvy Bertalan, Balassa M. Iván, Bálint Sándor, Balogh István, Nagy Olivérné: Magyar Néprajzi Lexikon; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. Elérhető: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/